Nem saját tapasztalat, de elég közeli.
Karate edzőmmel esett meg. Egyik kűzdőedzésen ráesett a vállára, s elvált a kulcscsont a vállcsontjától.
Megműtötték.
Majd fél évvel, vagy még később kiderült, hogy a fém protézis (nem biztos hogy így nevezik :)) elvándorolt: megindult a gerinc felé.
Szerencsére nem érte el azt...
Nem elég a műhiba léte, még a folyamatos orvosi vizsgálat sem szűrte ki a dolgot. Pedig voltak tünetek.

Ez valószínű egy dúrva eset, de azért megrémít, hogy vannak ennyire felelőtlen orvosok...

Számomra talány, hogy egy ideggyógyásznak hogy van pofája úgy praktizálni, hogy lényegében meg sem vizsgálja a páciensét.
A páciens (egy nő) egyre gyengébb, égnek az izmai, fájnak a csontjai, zsibbadnak a végtagjai, éjszakánként az egész teste, és ég is mindenhol. Le is fogy, és egyre jobban fél, mert senki nem tudja megmondani hogy mi baja, de azért egyre több gyógyszert (jó erőseket) írnak fel neki.
A tünetei miatt elkerül az ideggyógyászhoz, aki minden kivizsgálást mellőzve azt mondja, hogy depressziós, és felirja az antidepresszánst, illetve elküldi a pszichiátriára.......
khm khmmm......
Fő az alapelv, a legalább nem ártani ugye tisztelt "orvos"?

Egyébként a páciensnek kiterjedt csonthártyagyulladása volt, de mivel nem volt olyan stádiumban, hogy a "modern orvostudomány" fel tudja ismerni ezt, vagyis még nem bénult le tőle, ezért rányomták a depresszió bélyeget.

Megjegyzem, alternatív módszerrel derült ki, hogy mi a baj, és homeopátiás szerrel látványos javulás
következett be, visszanyerte testsúlyát, ismét tud dolgozni stb stb...